Prológus

~A rémálom kezdete~

Alig volt 10 fok a szobában, Lindsay mégis verejtékezett és majd’ megsült a paplan alatt. De nem tudott kitakarózni, meg sem bírt mozdulni. A fájdalom cseppjei kínzó lassúsággal áramlottak szét a testében. Ordítani tudott volna, de arra sem volt ereje, hogy a szemét becsukja. Néma csöndben viselte el az egyre elhatalmasodó fájdalmat és könnyes szemekkel figyelte, a sok szép emléket hordozó, hold fénnyel borított szobáját.

Ha belegondolt, hogy nem is olyan rég, még boldogan élte az átlagos életét, a barátaival, elszorult a torka. Mert bár nem tudta mi történik vele, abban biztos volt, hogy semmi sem lesz olyan mint rég.

Mintha a vércsepp, ami a mérget végig szállította az egész testén, most a szívét vette volna célba. Gyorsan haladt felfelé, és a fájdalom még erősebb volt mint eddig.

A csontjait darabokban érezte és a vérerei mintha ki akarnának szakadni a bőre alól.

A vércsepp végül elérte a szívét és mint dinamit robbant szét. Abban a pillanatban üresnek érezte magát.

Egy fájdalmas könnycsepp gördült le az arcán. Aztán egyik pillanatról a másikra minden fájdalma megszűnt és lecsukódtak a szemei.